Luna Nightmoore

♥ Luna Diana Nightmoore ♥

♥ ♥ 20 ♥ ♥ ♥ '92 ♥ ♥ ♥ Staten Island ♥ ♥ ♥ Cruel Beauty ♥ ♥

♥ Küllem ♥
Eredeti, vörös hajam lágy hullámokban omlik a hátamra, bőröm fehér, akár a hó, szemeim zöld ékkőhöz hasonlóak. Alakom szinte tökéletes, karcsú, vékony, mondhatni ideális. Magasságom alig haladja meg a 167 centit, s talán kicsi vagyok, és törékenynek tűnik, korántsem vagyok az. A lazább ruhákat részesítem előnyben, de a divatos cuccokkal sincs problémám, és ha a szükség óhajtja, szívesen veszek fel bulizós ruhákat is.

♥ Tulajdonságok ♥
Ha rám nézel, talán egy bájos, aranyos, mosolygós kislányt látsz. Ha valóban így gondolod, hát nagyot tévedsz! Nagyon kevés ember van, aki tudja igazi kilétemet, aki igazából ismer. Hogy milyen vagyok valódiból? Kegyetlen, érzéketlen, és határozott. Mindig elérem a célomat, semmi nem tántoríthat el. Magabiztosságom egy újabb ajándék, amit az élettől kaptam, valamint színészi tehetségem bármely filmsztár megirigyelhetné. Ha kell, eljátszok egy szexi vadmacskát, egy ártatlan, szűzies kislányt, vagy bármit, amit a "hobbim" megkövetel. De a valódi Lunát csak a legvégén láthatják...

♥ Szeret, nem szeret ♥
A legelső dolog, amit ide sorolnék, az a vér. Nincs is szebb/jobb annál, mikor a skarlátszínű nedű csordogálni kezd. Talán ez egy kissé betegesnek tűnhet, talán az is, de ez vagyok én. De csak hogy ne higgy totál idiótának - de ha annak hiszel, sem érdekel -, szeretem a természetet, a nyüzsgő várost, a zenét, az életemet, és állatbarát is vagyok.

♥ My life ♥
Kezdjük azzal, hogy megfogantam, kilenc hónapig dekkoltam anyám hasában, majd megszülettem, egy forró, nyári napon. Már kislány koromban is kissé különc, vagy mondjuk úgy, fura voltam. Míg a legtöbb gyerek sírt, mikor elesett, és megijedt, ha vérzett a térde, én nem ilyen voltam. Már akkor képes voltam nevetni magamon, vagy bosszankodtam, ha béna voltam, a vér látványa pedig… Különösképpen nem riasztott, vagy érdekelt, a gyerekkor velejárójának gondoltam. Aranyos voltam, és imádtam a macskám, akit nem neveztem el, egyszerűen csak macseknak hívtam. Boldog voltam, legalábbis egy bizonyos napig, mikor egy megrázó, szörnyűséges tragédia ért. Átmentem a barátnőmhöz, hogy kétszemélyes házibulit tartsunk, mikor is megcsörrent a mobilom. A húgom hívott, hogy anyámat baleset érte; leszúrták az utcán. Hasán több késszúrás is éktelenkedett a hasán, kórházban szállították, a műtőben volt több órán keresztül, mégse tudták megmenteni. Húgommal ott ültünk a váróteremben, én vigasztaltam őt, s mikor kiderült, hogy meghalt, elhatároztam, hogy megbosszulom az átkozott gyilkosán. Mivel tizennyolc éves voltam, én lettem a testvérem gyámja. A belvárosból Staten Island-re költöztünk. Mikor berakodtuk a cuccainkat, rögtön nyomozásba kezdtem, és könnyen kiderítettem az illető nevét, címét, és minden megtudtam róla. A háza melletti sikátorban vártam rá, és mikor odaért egyszerűen csak berántottam, és úgy végeztem vele, ahogy ő anyámmal. Előrántottam egy kést, és jó néhányszor a húsába mártottam. Eleresztettem a fickót, élettelen teste a földre hullott, és rengeteg vér ömlött a kis mellékutcába. Arcomon sátáni vigyor terült el, és ekkor tudtam, hogy nem hagyhatok fel a gyilkosságokkal. A vér látványa akkora örömet okozott nekem, hogy nem akartam megválni tőle. Szörnyeteg lettem…

Nem törődtem többé semmivel, csak a gyilkolással. A testvérem hamar elköltözött tőlem, mert egyszerűen nem bírta elviselni az életformámat. Diszkókban, bárokban felszedtem pasikat, majd szépen végeztem velük, hol fegyverrel, hogy késsel. Sikátorokban jártam-keltem, s az ottani embereket öldököltem. Nem nézted volna ki belőlem, mi? Bocs, ha csalódást okoztam…


♥ ♥ Play by - Karen Gillan ♥ ♥

Élveztem az olvasást! Örülök, hogy egy Staten Islandival is találkozhatunk már a játék folyamán!

---------------------

Jó Játékot

Admin