Cara Holbrooks

- Mosolyogj ! Cara az istenit, nem igaz, hogy egy fénykép erejéig sem bírsz normálisan viselkedni . A rossz kislányok nem kapnak ajándékot a Mikulástól .
Kedves Apa ! Közlöm, hogy ezzel a mondatoddal már három éve nem érsz el semmit. Bezony, már öt éves korom óta tudatában vagyok annak, hogy a Mikulás igazából a rossz kislányokat szereti. Hiszen mi mással lehetne megmagyarázni azt, hogy a kismillió csínytevésem ellenére, mégis mindig minden alkalommal kapok valami ajándékot. Ugyanígy Axel, aki szintén hasonlóképpen kedves húgához, vérbeli rossz gyerek. De most arra kell koncentrálnom, hogy egy elbűvölő mosollyal levegyem a lábáról aput és lássam azt a bizonyos mosolyt, ami a teljes megadás jele. Wao. Megint sikerült. A fényképezőgép vakuja felvillant és a csonka család nyolcadik karácsonyi fotója elkészült. Ugyanolyan mint az összes többi, amióta csak az eszemet tudom. Én valami idétlen fejet vágok, mert Axel hátulról belém csíp, apu pedig olyan cukros bácsi stílusban átkarolja a vállunkat, a fején egy Miki sapiban. Hogy hol van anyu ? Na ezt szeretném én is tudni. De csak azért, hogy beolvassak neki, mennyire nem tartom remek ötletnek, hogy egy szép napon fogta magát és csapot - papot itt hagyott és elhúzott a fenébe, valami stricivel a nyugati partra. Azóta pedig a családját elintézi egy-egy üdvözlőlappal, születésnapkor és karácsonykor. Szép , mondhatom szép ...

A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak meg ... leánylíceumba?!

Szótlanul nézegetem a fényképet, ami A.D 2000-ben készült. Mennyivel gondtalanabb életem volt akkor. No nem mintha, most tizennégy évesen meghalnék annyi gondom lenne. Csak egyszerűen kiakaszt, hogy nem az van amit én akarok. Nem ehhez szoktam hozzá.
- Meddig fogsz durcizni ? - egy pillanatra összeakad a tekintetünk apámmal, ahogy engem néz a visszapillantóból. Gyorsan elkapom a fejem és rendíthetetlenül bámulok kifele az autó ablakán. Amikor Axel hátrahajol az anyósülésről és egy letörölhetetlen vigyort látok az arcán, legszívesebben letépném a fejét és beleüvöltenék a testébe. De ehelyett, mint egy jól nevelt gyerek csak a középső ujjam szépségében gyönyörködtetem. Annyira tökéletesen meg voltunk, nem értem, hogy miért kell engem egy egyenruhás lányiskolába küldeni, ami ráadásul azon kívül, hogy fiúktól mentes, még vallásos is. Tudom, hogy attól fél apa, hogy olyan leszek mint anyám de azért ennyire nem kellene komolyan vennie a dolgot. Nem fogok én pénzért senki ágyába se bújni. Ekkor felcsendül a rádióból,
Whoopi Goldberg előadásában az I will follow him. Ekkor telik be a pohár és a hócipő, durran el az agy és száll el a józan ész.
- Hogy mikor hagyom abba a durcizást ? Majd ha szépen visszafordulunk és beíratsz valami normális embereknek való gimnáziumba, nem pedig egy apácaképzőbe. Ha rám nézel akkor láthatod, hogy kibaszottul nem illek be azok közé az elkényeztetett Jézust imádó kis csitrik közé, akiknek a seggükből is pénz jön - nem lassít, sőt mi több már rá is kanyarodunk az iskola felé vezető útra - Komolyan mondom, ha engem bedugtok abba a börtönbe, meg fogjátok bánni. Nagyon durván vezekeltek majd érte. Te - mutatok Axelre - ne merészelj röhögni egy vézna kis mitugrász vagy, akit csak azért vettek fel a katonai suliba, mert az apja a seregnél szolgál . Hohóó és te, apám - fordulok az említett személy felé - Valami elképesztően nagyot tévedsz, ha azt hiszed, hogy amikor leérettségizek, egy garbót viselő , hosszú szoknyás úri hölgyet fogsz kapni. Rosszabb leszek mint most, erre most felesküdök !
A végére már levegőm is alig marad, de mint mindig most is csak a hallgatást kapom. Majd amikor egy fél percnyi csend után apu megszólal, végleg eldöntöm, hogy addig megyek amíg ki nem rúgnak innen.
- Szerintem színészképzőbe kellett volna vinnünk, nem ?
- Meglehet, meglehet...
- Dögöljetek meg

young, wild and FREE

- Boldog születésnapot, kincsem - fintorogva hagyom, hogy agyonpusziljanak a nagyszüleim, majd a szomszédnénik és bácsik végül apám és a bátyám. Becsukom a szemem és kívánok valami überbaromságot, majd elfújom mind a húsz szál gyertyát. Egyszerre. Most mondják azt, hogy a dohányosoknak nincsen tüdejük. Megcáfolom azonnal.
- Tudod, nem gondoltam volna, hogy az apácazárda után képes vagy elvégezni egy ilyen profi újságíró, fotósképző faszságot - mászik a képembe vigyorogva Axel - Őszintén szólva azt hittem, hogy élni se lesz kedved és bezárkózol a szobádba , majd a fiúkat úgy kezeled mint valami űrlényeket , akiktől az ember fél. Pedig csodákat tudnak művelni a kis szerszámukkal.
- Axel, te ezt csak tudod . Gondolom jó pár szerszámmal volt dolgod a katonaságnál, ahol ugye a diákok nagy része FIÚ volt - nyomom meg a lényeges szót - És nem nagyon volt dolgod lányokkal. De megsúgom neked, a szerszámot eredetileg nem oda kell rakni, ahova te szoktad - kacsintok rá egy mosoly keretében.
- Felvágták a nyelved, édes húgom . Az ember azt hinné, hogy egy vallásos iskola kicsit lejjebb csökkenti az emberek önbizalmát - figyelem, ahogy egy elképesztően nagy falatot töm a szájába a tortámból. Sosem értettem, hogy képes egyszerre ennyi kaját szájba venni.
- Az ember azt hinné, hogy a katonaság kemény faszagyereket csinál az emberekből, de - izomból gyomorszájba vágom , mire elkezdi öklendezni a sütit - de úgy tűnik ez sem igaz.
- Örömmel látom, hogy ti még mindig nem nőttetek fel - lépked mellénk Marla nagyanyánk, ugyanabban a szerelésében amiben a tizenkettedik szülinapomon is volt - Bár, apátok mellett nem is csodálkozom. Viszont Cara - érzem hogy a pillantása a bőrömet égeti, ahogy végignéz a tetovált felkaromon - Nem gondolod, hogy túlzásba viszed a tested pingálását ?
- Cseppet sem - rázom meg a fejem, miközben iszok egy kortyot a puncsomból - Legalább anyám teljes ellentéte lehetek .
Mielőtt azonban egy kioktatásban lehetne részem, hogy ne beszéljek ilyen hangsúllyal és arcszerkezettel arról a személyről aki életet adott nekem, apám szerencsére közbelép.
- Hadd adjam át a fő ajándékodat, Cara - meglebegtet előttem egy kulcscsomót . Érdeklődve veszem el és forgatom a kezemben.
- Ugye nem egy kocsi ? Apu mondtam, hogy nem akarom eladni a Fordom - ha vett egy új autót a tudtom nélkül és már el is adta Fordot, megmutatom neki, hogy Irak hozzám képest maga a Paradicsom.
- Nem, nem ... Ez kérlek szépen egy ház kulcsa, amit a Rockaway Beachen találhatsz
Elkerekedett szemekkel nézek rá majd a kulcsra, aztán megint rá. Beletelik vagy két percbe míg teljes mértékben felfogom, hogy kaptam egy házat. Egy saját házat. Ami az enyém. Csak az enyém.
- Jesus Crist ! - kiáltok fel és a nyakába vetem magam , majd elrebegek kétezer köszönömöt mindenkinek és elnézés kérések közepette bevágódok a Fordom volánja mögé, hogy magamévá tehessem az én saját kis birodalmamat.