♥ BREE MARILYN EVERDEAN ♥♥ ♥ 28 ♥ ♥ ♥ 1984. november 13. ♥ ♥ ♥ Brooklyn, Brooklyn Heights ♥ ♥ ♥ the times that you mend -- ♥ ♥Esküvő.Emberek százainak ugyanazt jelenti. Egy mód, amivel kifejezheted életed párja felé, hogy vele kívánod megtenni ezt a hosszú, és nem ritkán göröngyös utat. Nagy vállalkozás. Szép elhatározás. Összességében: szerelem.
Az értelemező szótár és a történelem könyvek szerint régen gyakoriak voltak a kényszerházasságok. Ez mára nagyrészt kiment a divatból - már ha nem számítjuk a Manhattani elit köreit.
Nekem szerencsém van. A családom nem gazdag, nem hírneves, de büszke brooklyn-iak vagyunk. Legalábbis... azok voltunk, mielőtt az életemet fenekestül felforgatta az Upper East Side. Nem hiányzott.
- Bree, drágám, mit gondolsz? Az asztalt díszítő virágokról van szó. Fehér vagy lila orgonára gondoltál?
Jövendőbeli anyósom már az orgona-kérdést is nehezen nyelte le. Manhattanben nem szokás esküvőkön orgonával díszíteni - bármit is. Az elfogadott a rózsa, a hortenzia, a nőszirom...
- Nos... nekem a fehér tetszik jobban. Legyen az.
- Jaj, drágám. A fehér egyáltalán nem illik a terítékhez.
- Miért nem? Az elefántcsont színű étkészletet választottuk Dominickel.
Mi a különbség a fehér porcelán és az elefántcsontszínű között? Az utóbbi többe kerül. És a kérkedéshez ez fontos.
- Nick nem mondta? Jaj, egek, micsoda képtelen helyzet... attól tartok kénytelen voltam megváltoztatni a rendelést.
- Megváltoztatni?
- Nos, a katalógusban több étkészletet is kínáltak jóval az általad méltányosnak talált ár fölött, és így rábólintottam az ezüsttel futtatott készletre.
- Agnes, ez...
- Nem kell szabadkoznod. Meglátod, még sokkal szebb lesz.
- Khm... rendben. Legyen, ahogy akarod.
- Fantasztikus. Oh, és még valami: ami a virágokat illeti, Frank ajánlott egy újabb koncepciót. Hallottál már a lila liziantuszról?
- Nem, nem hallottam.
El tudtam volna mondani, hova dugja a liziantuszát a vőlegényem tisztes idős mamája, aki ezzel együtt még mindig csak a nővéremnek tűnik, de... moderáltam magam. Hiszen végül is hamarosan egy család leszünk.
- Az egy olyan kis, lila-rózsaszín... oh, biztos vagyok benne, hogy maradéktalanul rajongani fogsz érte!
- Igen, én is azt hiszem.
•
• •
Dominicket a főiskolán ismertem meg. Épp összeszedtem a tandíjat a tanári karra, ő pedig orvosnak készült. Sokáig nem mertem a szülei elé járulni - az idősebb Dominck és a felesége, Agnes ugyanis a Manhattani felső ezerbe tartoznak. Mikor pedig mégis sor került a találkozásra bebizonyosodott, milyen könnyű megítélni valakit.
A lehető leghosszabb és legkínosabb csend után egy hatalmas, hosszú asztal átellenes végéről a munkámról, a családomról kezdtek faggatni. Drámapedagógus? Hmmm.
Nem vagyok elég vékony sem elég magas.
Nem vagyok elég tisztelettudó.
A koszfészek, gettó Brooklynból jöttem.
Apámnak csak egy kávézója van.
Anya szociális munkát végez sérült gyerekek között.
De ez nem eredmény. És hogy képzelem egyáltalán, hogy beteszem a lábam Manhattanbe?!
Nem mondták ki. De láttam a szemükön. És ez nagyon fájt.
- Jó napot kívánok, Do...
- Stacey, Bree vagyok.
- Áh, miben segíthetek magácskának?
- Stacey, Dominick bent van?
- Igen, de vannak nála.
- Nem érdekel. Kapcsolnád, kérlek?
- Kérem, Ms. Everdean, engem ezért elővehetnek... ráadásul éppen vizsgál.
- Ha nem egy félhalott nő fekszik a kezei között akár az elnök is lehet nála. Kapcsolja.
- Rendben, rendben, kapcsolom már!
- Köszönöm.
- Bree, drágám, épp vannak nálam és...
- Tudom. Csak egy perc. Tudsz róla, hogy édesanyád áthangolja az egész esküvőt?
- Aj... tudtam, hogy egy napig sem fogjátok kibírni egymás mellett.
- Nick, ez nem vicces! Szeretlek, de ő megőrjít! Állandóan úgy néz rám, mintha valami kis patkány lennék, aki...
- Anyám szeret téged, csak furcsán mutatja ki.
- Ja, igen. Hát ez megmagyarázza, miért mondogatja folyton, hogy szerezzek rendes állást, és a szüleim...
- Állj meg, na! Anya szeret. Nekem azt mondta egyszer, hozzád hasonló fiatal nőt még nem ismert.
- Csak én érzem, mennyire kétélű ez a megjegyzés?
- Bízz benne egy kicsit jobban. Sok teher nehezedik rá az esküvő miatt.
- Nem nehezedne rá annyi, ha engedne közreműködni engem.
- Nézd el neki, én vagyok az egyetlen fia. És kicsit úgy érzi, elveszít engem általad.
- Hát, nem örülnék, ha egyedül hagynál a lakásunkon és hazaköltöznél, az biztos.
- Csak próbáljátok meg elviselni egymást. A kedvemért.
- Ugye tudod, hogy ezért súlyos árat fogok felszámolni?
- Majd igyekezlek kárpótolni - valahogyan.
- Azt melegen ajánlom...
- Most mennem kell, de hamarosan végzek és elmegyek érted, jó?
- Rendben. És Nick... szeretlek.
- Ez a beszéd. Én is téged, Brooklyn.
- Hé!
- Sziasziaszia!
Dominick számomra a legfontosabb.
De nem tudom, a kedves mamával megbékülhetek-e valaha...
♥ ♥ Play by - Anne Hathaway ♥ ♥
