Valeria Pérez

♥ VALERIA SANTANA PÉREZ ♥

♥ ♥ 18 ♥ ♥ ♥ 1994. február 6. ♥ ♥ ♥ Staten Island, Buffalo Street ♥ ♥ ♥ Chica Latina ♥ ♥

- Komp vagy, ez az igazság. – mondtam Faye-nek, aki erre értetlen fejet vágott. Pff, jellemző rá, hogy gyakran nem érti, amit mondok. Mondjuk amilyen csökevényes agya van, azt se érti, amit ő maga mond.
- Komp, akit mindenki igénybe vehet egy menetre. – tettem hozzá, hogy felfogja, miről beszéltem. Ezt persze azonnal megértette és megbotránkozott arckifejezésre váltott.
- Te most lek*rvázál? – kérdezte és sértődötten összefonta maga előtt a két karját. Mégis mire számított… tőlem? Örüljön neki, hogy őszinte vagyok és nem jópofizom vele fölöslegesen, ahogyan azt az iskola fele teszi.
- Igen, valami olyasmi. – vontam vállat és neki támaszkodtam a falnak. Láttam, hogy éppen szóra nyitotta volna a száját, amikor valaki bejött a terembe. Pontosabban valakik. Egy nagyon hivatalosan kinéző nő, egy operatőr és egy olyan mikrofont tartó ember. Ezek meg mit akarnak? Egyszeriben híres lettem, vagy mi? Nem, nem úgy tűnik. Ugyanis alighogy bejöttek, a nő kinyújtotta Faye-nek a jobbját és Aurelia Wilde néven mutatkozott be. Hm, ismerős név, azt hiszem valami helyi tévé műsorvezetője. Még mindig nem volt világos, hogy mit akar tőle. És láthatólag Faye-nek sem volt róla fogalma.
Az Aureila-ként bemutatkozott nő a következő pillanatban kérdezett valamit a mikrofonba, amit aztán egyenesen Faye arcába nyomott. Nagyot néztem, amikor meghallottam a kérdést, amit aztán sorba követtek az újabb kérdések és a válaszok. Valahogy így zajlott le:
- Szóval, Faye. Te vagy a suli legtiszteletreméltóbb személyisége, a pompomlányok kapitánya. Biztos sok irigylőd van. Milyen megpróbáltatásokkal kell szembe nézned?
- Hát igen, sokan irigykednek rám… - itt lopva rám pillantott – De igyekszem nem tudomást venni róluk, az ilyen emberek szánalmasak.
- Ó, látom lopva a tőlünk jobbra álló hölgyeményre pillantottál. Talán ő is egy irigylő? – kérdezte, mire Faye pillantott és a nő odajött hozzám – Szóval, mi mindenben nyilvánul ki az, hogy irigykedsz Faye-re?
- Már elnézést asszonyom, de az alsóbbrendűnek nézést ne tévessze össze a féltékenységgel. Egyszerűen csak zavar, hogy az ilyen primitív és agyatlan élőlények nagyra tartják magukat. – tartottam egy kis hatás szünetet – Hé, hercegnő! Mi az USA fővárosa? – kérdeztem Faye-től. A kamerás csávó ráirányította a kezében lévő eszközt, Faye pedig láthatóan elpirult.
- Los Angeles? – nézett értetlenül, mire egy elégedett mosoly ült ki az arcomra. A riporternő meglepetten nézett körbe, én pedig láttam, hogy a stáb ott próbálja visszafojtani a röhögést.
- Na látják? A butaság határtalan.
- Te! Ne akard, hogy megmutassam neked, mit tudok, különben…
- Mi lesz? Nem hiszem, hogy éppen egy mexikói erejét szeretnéd próbára tenni.
- Mi az, csak nem csatlakozni akarsz a rokonaidhoz a börtönben?
- Ha oda is kerülnék, két nap alatt kicselezném az őröket, királylány.
Faye erre már nem tudott mit visszaszólni, ezért sértődötten toppantott egyet a bal lábával, majd kiviharzott a teremből. A riporternő ismét felém fordult a mikrofonnal.
- Bocs, de nem szeretnék egy lenni a maguk által teremtett primitív celebekből. – mondtam, majd elrugaszkodtam a faltól és elindultam kifelé, majd az ajtóban megfordultam – Hasta nunca! – köszöntem el spanyolul, majd kimentem a teremből. Remélem értették, hogy azt mondtam „a soha viszontnemlátásra”. Ha meg nem, ők sem okosabbak a kis királylánynál.

♥ ♥ Play by - Naya Rivera ♥ ♥

Érdekes előtörténet! Köszöntünk az államokban és persze főként New Yorkban latin leányzó!
Elfogadva!

-----

Megan W.