♦ MARCUS ISRAEL DAVIS ♦♦ ♦ 23 ♦ ♦ ♦ 1989. május. 12. ♦ ♦ ♦ Manhattan- Upper East Side ♦ ♦ ♦ no life without me ♦ ♦ Egy elfeledett éjszaka; 1 hónapja; Idiótán vihogva vettem el az újabb pohár koktélt, amire a pultos lány hívott meg. Már vagy négyszer nyomott a kezembe valamilyen italt, és közben meg mindig kacérkodva húzogatta lejjebb az amúgy is szűkös halvány rózsaszín toppját, én meg nem tudtam nem oda nézni.
Eleinte fel sem figyeltem a hosszú fekete hajú csajra, mert lekötött, hogy ne figyeljem elégedett tekintettel a színpadon tekergő kevésbé túl öltözött lányokat. Ha rajtam múlik akkor csak egy egyszerű kocsmába lyukadunk ki, de mivel nem az én legénybúcsúm tartjuk, senkit nem érdekel, hogy én akarok-e ide jönni.. A lényeg az, hogy Mike-ot kellő képen felkészítsük a való életre. Azt nem vettem számításba, hogy engem is utol ér majd a legénybúcsú jó része. Nem terveztem, hogy két koktélnál többet fogok inni, ehelyett pedig már ha jól számoltam 15 pohár van körülöttem.
Próbáltam az órára összpontosítani, ami a falon kattogott, de nem láttam pontosan, hogy kettőt vagy hármat mutatott a kismutató, de a fejem hátsó felében felrémlett, ahogy megígértem Phaedrának, hogy kettőkor már otthon leszek. Nem hiszem, hogy ez összejött, szerintem négyre se fogok haza keveredni.
-Mit is mondott, hogy hívják uram??- Kuncogott fel a fekete hajú lány, és a pultra támaszkodott. Az arca vészesen közel volt hozzám, de ezt részegen nem tudtam normálisan felfogni.
-Mar..cus Davis! És a szép hölgyet hogy hívhatom?- Emeltem fel a jobb kezem, és végigsimítottam a lány koromfekete hajzuhatagán. A hangom rekedt volt az alkoholtól, és már magamon éreztem, hogy még egy pohár és tényleg borzalmasan részegnek mondhatom majd magam.
-Maggie Stan vagyok, és ebben a percben lejárt a munkaidőm, kiülök melléd Marcus ha nem gond!- Mosolygott rám csábító mosollyal, én meg gondolkodás nélkül bólintottam.
-Jacob ne mássz föl a színpadra, nem akarom nézni ahogy boxerban tekeregsz!- Semmi kétség, hogy mi vagyunk itt a leghangosabb társaság.
A lány közben kiért mellém, és mintha régi jó ismerősök lennénk, fogta magát és nekem dőlt, én meg viszonoztam, és átöleltem a lány derekát. Lehet, hogy ismerem és nem emlékszem rá!
Közben Maggie hangosan felnevetett mellettem, mert Jacob pillanatnyi habozás után úgy döntött, hogy még is felmegy táncolni egyet Mike-nak, aki a színpad szélén, teljesen józanul kamerázta a jelenetet. Én is hangosan felröhögtem, és vadul úgy csináltam, mintha Jacob valami jó csaj lenne!
-Vauuuuuuu!- Vigyorogtam fel Jacobra aki csókokat küldött a kamera felé, és a szőke lányhoz sétált a színpadon, majd diszkréten felkérte rá, hogy ne zavarja a munkáját.
Ha lehet még hangosabban röhögtem, Mike meg csitítgatta a kissé részeg Jacobot. A szőke táncos lány csak nevetve lelibbent Andrewhoz, aki nagyban mutogatta Jake-nak, hogy milyen mozdulatokat tegyen, de mikor meglátta, hogy a dekoratív nő felé igyekszik abbahagyta és minden figyelmét neki fordította.
Én közben a mellettem álló lányra néztem, aki a mellkasomra nyomta a kezét, és hevesen vigyorgott a félig üres poharam felé. Én felhúzott szemöldökkel odanyújtottam a poharat, ő meg lehúzta az egészet.
Oldalra fordítottam a fejemet, mert Jacob a nevemet ordította és invitáló mozdulatokat tett felém. Kissé elhúztam a számat, de Maggie megbökdösött, és valami olyasmit súgott a fülembe, hogy ad érte jutalmat. Arra gondoltam, hogy szuper! Kapok egy kiskutyát! Erre a gondolatra lerángattam magamról a pólómat, és a lány kezébe nyomtam.
Szaladva felugrottam a színpadra, immáron minden szem ránk szegeződött. Ki ez a két barom??
Jacobbal elsőször csak hülyéskedtünk. Kánkánoztunk, meg pörögtünk a rúdakon a ritmikus zenére, de amikor úgy ítéltük meg, hogy elég szexis zene megy, bevetettük a csípőmozgásunkat, és egyéb kompromittáló mozdulatokat. Közben a kamera folyamatosan minket vett, a dolgozó lányok pedig visongva üvöltötték, hogy gyerünk srácok!
Maggie felugrott mellém, nem volt rajta más csak egy melltartó, meg egy vészesen rövid szoknya, és táncolni kezdett. Nekem dörgölőzött, meg a nyakamat csókolgatta, aztán végül mindketten megálltunk a táncban. Én az alkoholtól már elvesztettem a fejemet, izzadtam és vadul lihegtem. Ő nem tudom mért tette, de közelebb hajolt és megcsókolt. Első pillanatban nem mondtam neki nemet, nem löktem el, de nem is öleltem át. Aztán amikor sikerült feleszmélnem, és elhúztam a fejemet. Mike és a többiek tapsoltak meg vihogtak, a lány meg ezt úgy értelmezte, hogy meglepődtem, ezért totálisan rám nyomult. Újra megcsókolt, és végig húzta a kezét a csupasz felsőtestemen, aztán meg valami olyasmit suttogott a fülembe, hogy át mehetnék hozzá.
-Bocs, mosdóba kell mennem!- Léptem el mellőle, és szédelegve a mosdóba indultam. Közben éreztem, hogy Mike mellém szegődik közben meg a kamerájával engem kameráz. Morcosan néztem rá, de nem érdekelte. Alig, hogy elértük a mosdót én a vécé fölé hajoltam és hányni kezdtem, az idióta mellettem meg röhögve videózta.
-Figyu öreg, ezt nem mondhatod el Phaedrának! Nem rakhatod fel közösségire a videót, mert ki fog dobni a csaj! - Ráztam meg a fejemet, és próbáltam komolyan a haverom szemébe nézni, és nem a kamerát bámulni.
-Szerintem megértené..- Húzta gonosz mosolyra a száját.
-Ha erről bármit is meg fog tudni, komolyan mondom a feleséged lesz a szeretőm!- Néztem rá gonoszul, mire minden mosoly lehervadt az arcáról.
-Na azért öreg! Holnap találkozunk az esküvőn, én haza megyek, így is rosszul vagyok!- Húztam el a számat, miközben becsatoltam a nadrágom övét.
A többiektől nem köszöntem el, csak kiléptem az épületből és beszívtam a friss levegőt!
A történtek felére emlékszem, a másik felét pedig láttam a videón. Még szerencse, hogy Phaedra nem tudja, és nem is fogja!
♦ ♦ Play by – Cam Gigandet ♦ ♦
