♥ YVAINE CHARLOTTE CLÉMONCE ♥♥ ♥ 20 ♥ ♥ ♥ 1992. május 6. ♥ ♥ ♥ Manhattan; Upper East Side ♥ ♥ ♥ I feel on top of the world • • ♥ ♥• NOTHING IS STOPPING MEVannak bűvös számok az ember életében.
Számok, amikhez köthetünk valamit.
Sosem szerettem a matematikát.
A számokért sem vagyok oda.
Mert a számok - a számok olykor nem tudnak titkot tartani...
Kilenc - kilenc hónapra a fogantatásomat követően jöttem világra Manhattanben,
Alexander és Daphne Clémonce első gyermekeként.
Egy - egyévesen az első szavam ez volt: házasságkötőterem. Meglepő?
Akkor még mindenki büszkék volt rám, csodagyereknek tartottak. Ez inkább ad okot meglepettségre.
Kettő - két éves voltam, mikor kiszúrták a fülemet, és megkaptam az első fülbevalómat.
Három – három éves voltam, mikor a húgom, Yvette megszületett.
Imádtam. Nagyjából egy hónapig. Aztán az extroventált énem rádöbbent, milyen kevés
Figyelem irányul így rám. Azóta nem igazán vagyunk meg egymással.
Hat – hat évesen világgá mentem a Broadway-re. De a dadám
utánam jött, és hazavitt.
Hat – apám egyik pillanatról a másikra lelépett, mikor csak hat éves
voltam. Anya még ebben az évben újra megházasodott, egy Carlos nevű ügyvédhez ment
hozzá, aki szinte megfőzte őt. Az esküvő két napon át tartott. A frigy alig három hónapig.
Hét – hét évesen kaptam az első csókomat Tobby Aronstól.
Első osztályos voltam, ő másodikos, és meghúzta a copfom. Én megrúgtam a sípcsontját.
Másnap muffint hozott nekem, én pedig egy puszival háláltam meg.
Nyolc – először használta anyám az arcomat egy gyerek kampányában.
A véleményem meg nem igazán érdekelte. Pedig én nem akartam, hogy egy portfólió
Legyen az egész életem.
Nyolc – hazalátogattunk anya szüleihez Párizsba. Egy utcai festő
készített rólam egy valódi olajfestményt, anya pedig mikor visszatértünk New Yorkba,
kirakatta a nappaliban a falra. Elképesztően büszke voltam magamra. Az arcomra.
Nyolc – anya összejött egy német síelővel, Hanz Köhlichhel.
A rólam festett portré lekerült a falról, mikor Hanz és a fia, Tom hozzánk költöztek.
Fél évig éltünk együtt, aztán anyu kidobta Hanz-t, mert szerencsejáték függő lett.
Kilenc – kilenc éves voltam, mikor megtetszett egy tízéves
Fiú, Matthew Realand. Matt egy nap áthívott magukhoz – és akkor kaptam életem
második csókját. A szám szegletébe. Két napra rá Mattet a szülei átvitték New York
egy másik iskolájába, mert úgy találták, megrontom a gyermeküket. Prűd népek.
Hát az ő gyerekük mégis hogy lett? A káposztaföldön választották ki?
Tizenegy – eldöntöttem, soha többet nem vágatom le a hajam.
Anya összejött egy Gerry nevű főbíróval. Gerry másfél év múlva meghalt autóbalesetben.
Minden vagyonát ránk hagyta. Az újságok azt írták: „elfér a többi milliónk mellett”.
Igazuk volt. Anyámnak csak azt jelentette Gerry. Milliókat. Pedig ő volt a legjobb
pót-apa, akit hazahozott. Őt szerettem.
Tizenhárom – nagyon összeverekedtünk Yvette-tel. Azóta őriz
egy heget a szemöldökében. Bármily furcsa, én is.
Beleszerettem a művészetekbe, a franca sajtokba és borokba, az irodalomba, a színházba,
a pszihológiába. Sok mániát vettem fel akkor, melyeket aktívan kívántam űzni. De a legnagyobb
mániámmá Franciaország vált. A tiltott gyümölcs.
Tizennégy – életemben először ittam alkoholt, és be is rúgtam a barátnőm,
Melanie bulijában. Akkor nála töltöttem az éjszakát. Anya pedig álszenten szobafogságra
utasított másnap reggel. Kac-kac.
Tizenhat – életem első szexuális élményét tizenhat évesen éltem át,
egy évfolyamtársammal, a Pride esküvő után, a vőlegény öccsével. Érdekes élmény volt.
Határozottan volt azóta jobb partim is, de Gregory az első. Az, aki végre meggyilkolta a
kislányt, akit anya irányíthatott.
Tizenhat – először vettem magamhoz drogot, mert jobban kellett tanulnom,
vagy felejtenem, vagy... vagy mert csak ki akartam engedni. Ma már bánom. A drog nem a legjobb módja
a felejtésnek.
Tizennyolc – elszöktem Franciaországba, miután anya újra megházasodott Frankkel,
a selymes hangú színésszel. Hónapokig csak a barátnőimmel leveleztem. Yvette miatt jöttem haza - megnyert
egy szépségversenyt és itt akartam lenni, gratulálni neki. Magára hagytam. Hiába minden ellenségeskedésünk,
az ellentéteink - nem ez egy nővér dolga.
Tizenkilenc - a születésnapom alkalmából a barátnőimmel átruccantunk Párizsba.
Egy ferde éjszakám eredménye... s onnan aztán nem is tértem haza. Nem bírtam volna anyám szemébe nézni.
Szembe nézni a sajtóval. A világgal.
Egy ismeretlen, pusztán egy éjszakás kalandnak induló, Jaques nevű egyetemista nagyon szép verseket szavalt
a fülembe. Méga számát sem kértem el, hiszen nem ért az egész annyit.
Így egyedül álltam a tény előtt. Teherbe estem.
Húsz – a gépen ülök. Utazok haza, New Yorkba. Az anyai nagyszüleim segítségével
teljes titokban megszakítottam a terhességet két hete. Nem tudom, mit mondjak, hol voltam. Mi tartott ilyen
sokáig. Se anya, se Yvette nem tudhat arról, ami történt... se a barátaim. Se senki. Nem bírnám elviselni azt
a pillantást. Azt a... azt, amivel egy anyára néznek, aki lemondott a gyermekéről.
♥ ♥ Play by – Blake Lively ♥ ♥
