♥ TALIA MADGE HOUND ♥♥ ♥ 16 ♥ ♥ ♥ 1996. január 23. ♥ ♥ ♥ Brooklyn, Brooklyn Heights, Henry Street ♥ ♥ ♥ The one who died but she's alive ♥ ♥Kayla LawrenceKi az a Kayla Lawrence? Kiről beszélek én? És mi köze van neki hozzám? Kayla egy szőke hajú, kék szemű lány volt, aki egy sajnálatos gyilkosság közben életét vesztette. Vagy még sem? Innen ki is derül, mi a közös bennem és Kayla-ban. Több dolog, mint hinnéd. Akkor kezdődjön is a mese…
Megálltam a számomra mindennapi látványt nyújtó fehér kapu előtt és bal kezem mutatóujjával háromszor egymás után nyomtam meg a csengőt. Evelyn ebből mindig tudja, hogy én vagyok az, hiszen még évekkel korábban, amikor legjobb barátnők lettünk, megegyeztünk bizonyos jelekben, amikről tudjuk, hogy a másik az. A csengetésnél a három csengetés jelentette ezt. Tudom, tudom… Ez kicsit olyan, mint az idióta filmekben. De beválik. Nemsokára ki is nyílt a kapu, majd Evelyn sugárzó arcát láttam meg. Mindig úgy örülünk egymásnak, mintha csak ezer éve hiányolnánk a másikat.
- Eve! – mosolyogtam rá, majd átöleltem. Ezután ő is köszönt nekem, majd bementünk a házba.
- Szóval, mit tervezel hétvégére? Csak nem megint a csökevényes agyú öcsédre kell vigyáznod? – kérdeztem vigyorogva. Más talán rossz szemmel nézné, ha kritizálni kezdeném a családját, de Eve más. A kissrác nem is a vérszerinti öccse, hanem egy Afrikából adoptált kisgyerek. Ez azt jelenti, hogy nyugodtan el lehet őt bárminek mondani.
- Sajnos megint rám bízták a kölyköt. – forgatta meg a szemét, majd folytatta – De… Tudod, létezik az ikervarázs. – vigyorgott rám, majd felkiáltott az emeletre, hogy „Katheleen”, mire az említett lány fél perc múlva le is jött hozzánk. Katheleen nem más, mint Eve ikertesója és gyakran szokták úgy kimenteni egymást bizonyos helyzetekből, hogy helyet cserélnek. Katheleen pedig szeretett gyerekekre vigyázni, tehát probléma megoldva.
- Vigyáznál a hétvégén öcsire, Kate? Tudod, volna egy kis dolgom. – mondta Eve és fejével felém bökött. Kate-en látszódott, hogy csak akkor vett észre, amikor Eve felhívta rám a figyelmet. Végignézett rajtam, majd, mint aki csak villámokat szórna a tekintetével, a szemembe nézett, bólintott, majd elment.
Hirtelen autódudálást hallottam kintről. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy Jason az. Ó, a kis drága értem jött. Na ezért imádom őt. Elköszöntem Eve-től, majd kimentem és beszálltam a járműbe. Jason egy csókkal üdvözölt, majd be is indította a kocsit. De miért nézett Kate olyan gyilkos tekintettel rám? Ez egyszerű. Jason miatt. Régen ugyanis vele járt, majd nem sokkal azután, miután dobta, hozzám került a srác. És nem, ez nem valamiféle egyedi gonoszkodás a részemről. Nem az agyam mondja meg, hogy kit szeretek.
Nos, elérkezett a hétvége. A hétvége, amiről rengeteg tévhit és elképzelés született, de az igazságot csak egy ember tudja. Én. De mi is történt valójában?
Már éppen esteledett, én pedig türelmetlenül álltam a diszkó bejárata előtt. Esküszöm, hogy Eve még életében nem késett ennyit… Én pedig utálok várakozni, főleg itt, mert ez egy sikátor. Brr, a frászt hozza rám, mert hát a kelleténél több horrort láttam, ahol a gyilkos itt éri utol áldozatát, majd kegyetlenebbnél kegyetlenebb módszerekkel végez vele.
Végül csak megjelent Eve, én pedig azonnal átöleltem őt. Nem akartam leszidni, amiért késett, mert hát mégis csak névnapja volt. Furcsa módon nem szólalt meg, csak mosolygott rám és elindult a sikátor másik végébe.
- Most hova mész? – néztem rá értetlenül, mire megfordult és intett a fejével, hogy menjek utána. Én vállat vontam, majd követtem őt. Megállt egy ajtónál, majd kinyitotta és oda is követnem kellett. Becsukta az ajtót és felkapcsolta a villanyt. Körbenéztem és egy kis raktárhelyiségben voltunk. Még mindig nem szólalt meg, csak mosolygott. Kérdőn felvontam a szemöldököm, mire ő az egyik székre mutatott, majd végre valahára megszólalt.
- Ülj le oda és hunyd le a szemed. – mondta. Kicsit furcsának találtam ezt az egészet, de megtettem, amit kért tőlem. Leültem oda, majd behunytam a szemem és kíváncsian várakoztam. Nagyjából fél perce ülhettem már ott, amikor hirtelen valamit éreztem. Olyan hirtelen jött, mint az áramütés és olyan fájdalmas volt, mintha csak leszúrtak volna. Felpattantak a szemeim és Eve kárörvendő arcát láttam meg. Ezután tekintetemmel a fájdalom forrását kerestem, és amikor megláttam, elkerekedett a tekintetem. Eve ugyanis tényleg megmártotta bennem a kését, szépen ott is hagyva.
- Kate vagyok, te butus és nem Eve. Ezt pedig remélem, tudod miért kaptad. – itt tartott egy szünetet, majd folytatta – Szép álmokat, Kayla Lawrence. - tette hozzá, majd kiment az ajtón…
Percekkel később…Nem bírtam tovább… Éreztem, hogy nemsokára mindennek vége. Vége a földi pályafutásomnak. És még csak el sem mondhatom Eve-nek, hogy mekkora egy rib@nc az ikertestvére. De nem ezt sajnálom jobban, hanem saját magam. Mert igenis úgy érzem, hogy volt értelme földi életemnek. Várjunk, miért beszélek múlt időben? Még élek… És ez a gondolat hirtelen reménnyel töltött el. Ha találok rá megoldást, még élve is kikerülhetek innen. Kayla Lawrence nem halhat meg!
Rögtön el is kezdtem tevékenykedni. Nagy nehezen odavonszoltam magam egy dobozhoz, amire nagy nyomtatott betűkkel volt kiírva, hogy „ELSŐSEGÉLY”. Kinyitottam a tetejét és turkálni kezdtem benne. Kivettem egy jó adag kötszert és egy fura löttyöt, aminek a nevére nem emlékszem, de a vérzés enyhítésére volt alkalmas. Kihúztam a kést az oldalamból, ami valószínűleg életem egyik legfájdalmasabb mozdulata lehetett, majd gyorsan öntöttem a löttyből a sebre. Nagyon csípett és majdnem felordítottam a fájdalomtól, de nem árulhattam el, hogy még élek. Ki tudja, talán Kate kinn várakozik az ajtó előtt. Körbetekertem a kötszert a derekamon, hogy ez is csillapítsa kicsit a vérzést. Ezután erőt vettem magamon és felálltam. Nem volt könnyű feladat, de sikerült megcsinálnom. A kórházba akartam menni, de tudtam, hogy előtte még el kell intéznem valamit. Szerencsére volt nálam egy filctoll. Mindig volt nálam, ez olyan fura hóbort tőlem. Megfogtam az íróeszközt, majd a következőt firkantottam a dobozra:
„Kate tehet róla.
- Kayla”
Hogy mégis hogyan találná meg ezt bárki is? Egyszerű. Az eltűnésem után a rendőrség nyomozni fog utánam, és amikor ezt megtalálják, hivatalosan is halottnak nyilvánítanak.
Ezután meg nagy nehezen elvonszoltam magamat a kórházig…
Talia HoundMost már gondolom mindenkinek egyértelmű minden. Ugye? Hát, nem igazán. Egy apró dolgot még hozzáfűznék, így a vége felé. Az eset után azt akartam hinni, hogy mindenki halottnak gondoljon. Értelemszerűen azért, mert nem akartam, hogy az a pszicho rib@c Kate véletlenül ismét meg akarjon ölni. Új személyazonosságot vettem fel és Talia Hound néven Los Angelesből Brooklynba költöztem. Persze nem egyedül élek, mert sikerült megismernem egy öreg nénit és hozzá költöztem. Végül is, valahol kell lakni, nem?
Már két hónapja ott élek és igyekszek mindent elfelejteni a múltamból, pedig egyre jobban gyötör a bűntudat, hogy csomó számomra kedves embert hátrahagytam csak azért, hogy mentsem saját magam…
♥ ♥ Play by - Sasha Pieterse ♥ ♥
Üdv a Brooklyniak között!