Samanta Elena Michelle

♥ Samanta Elena Michelle ♥

♥ ♥ 17 ♥ ♥ ♥ 1994.04.18. ♥ ♥ ♥ Brooklyn - Little Odessa ♥ ♥ ♥ Dancing Princess*_* ♥ ♥

♥KINÉZET: Igéző barna szemek, és szintén barna haj (hol hosszú, hol rövid. Attól függ, hogy mit hoz a divat) A divatnak megfelelő öltözködés. A reggeli készülődés utolsó óráiban a tükör a hű társam, amiben tetőtől-talpig mindent végigmérek magamon. Mindennek tökéletesnek kell lennie. Angyali tekintet, igéző szemek, csábos mosoly, csinos öltözék. Mindezek kellenek ahhoz, hogy a pasik megforduljanak utánam, főleg az az illető, akit kinéztem magamnak.


♥JELLEM: Első ránézésre egy önimádó, bunkó plázacicának tűnök, de akik jobban ismernek, azok tudják, hogy általában kedves, csendes, segítőkész lány vagyok, de ha mérges vagy ideges leszek, akkor fusson, ki merre lát. Nem látszik rajtam, de nagyon szemét kis kígyó tudok lenni, ha akarok, és elég... kreatív vagyok, ha annak kell lennem.

♥ELŐTÖRTÉNET:

Hello, öhm…izé..én Samanta vagyok. Samanta Elena Michelle. A középső nevem nem igazán publikus pedig anyám szerint nagyon illik rám, szerintem kicsit sem, de hát ugye ők adták, és ők biztos jobban tudják...vagy ő..Na, tessék, még el se kezdtem rendesen a fogalmazásom, már szómenésem van. A bátyám szerint ez nagyon gyakran előfordul velem, főleg akkor, ha ideges vagyok, és hogy ez nem egészséges, próbáljam meg leküzdeni, de ha nem megy? Na de visszatéve, az anyám kitalálta, hogy írjak egy fogalmazást, az igazi énemmel, hogy lássam mit is rejtegetek. Mintha nem tudnám. Sajnos nem vagyok valami jó fogalmazó, de erről is anyu tehet, nem engedte, hogy írogassak kicsi koromban, pedig szerettem… verseket írtam, meséket, meg rajzoltam rengeteget. Mondjuk, még ma is rajzolok..de akkor kezdjük az elején.
Mint azt már említettem, a nevem Samanta. De mindenki csak Sam-nek hív. Néha apa hív Elenanak, de csak ha akar tőlem valamit, mondjuk, hogy masszírozzam meg a nyakát. Nem valami nagy maffiózó jellemre utal, mi? Pedig amúgy az, de a családjáért bármit megtenne, tényleg, bármit. Emlékszem mikor öt évesen összetörték a játékautómat az unoktesómék , mondván hogy kislányoknak nem való autó…hát amit akkor kaptak, azt szerintem a mai napig nem felejtették el. Apunak mindig is én leszek a kis szeme fénye, a kis hercegnője, aki ugyan kicsit félresikeredett, vagy, ahogy ő mondaná, egyenesen félrekúrt lett, mégis büszkeség a szemében. Hát nem ő a legjobb apa a világon? Hát nem… vagy legalábbis nem feltétlen. Anyu mindig azt mondja, hogy ha a köpönyegforgatás fájna, apu már letépte volna a húst a csontjairól. Nem ismerem apám mocskos kis üzleteit, de ha anyu mondja, akkor biztos úgy van, elvégre ő egy okos nő, vagy mi a fene. Anyámat is szeretem, de hát én már csak ilyen vagyok, szeretek mindenkit. Na de, anyám tényleg egy okos nő, és kitartó, és kegyetlen. Sokkal hidegebb, mint apám, ami nem kis teljesítmény. Nagynéném mesélte egyszer, hogy nagyon nyávogós libuci volt az én koromban. Néha még most is az, de elnézzük neki, mert olyankor, ahogy apu mondaná, nagylány és nem szabad vele kötekedni, mert dührohamot kap, és felgyújtja a házat. De egyébként kedves nő, csak kicsit szeszélyes… vagyis inkább szeszélyes, mint kedves. Néha nem tudom, hogy bírják egymást apuval. Mikor kicsi voltam, mindig átszaladtam Albertohoz, ha veszekedtek…meg ha vihar volt…meg úgy általában ott üdültem esténként a szobájában, mert ott volt ő is. Régebben, mikor még tíz-tizenkét éves voltam, nagyon ragaszkodtam Albertohoz, aminek ő annyira nem örült, gondolom én, mert mindig kikergetett a szobájából, vagy elűzött, ha épp a haverokkal volt, amit nem értek, mert nem vagyok én olyan cikis személy, csak néha rám jön a szómenés. Mint pl most, pedig most még csak nem is állsz előttem. Na mindegy. Szóval vissza oda, hogy élet. Elég jó életem volt, mármint mi mondható annak? Mindent megkaptam, amit csak kiejtettem a számon, nem nagyon kellett küzdenem semmiért… A
Maryland Művészeti suliba is tök egyszerűen bejutottam, hála apuék kapcsolatainak, vagy miknek. A lényeg, hogy ide járok már három éve lassan, és imádom, hogy a népszerűek között vagyok. Na tehát, kérem szépen, ez lenne az életem, nem értem mi baja van, szerintem egész emberi vagyok…vagy lehet pont ez a baja? Hogy nem mutatom ki rendesen? De hát ha nem így ismertek meg nem válthatok egyik pillanatról a másikra, nem igaz? Mindegy, ezt én nem tudhatom, inkább elrejtem ezt a fiókomba, és majd magányos napokon elolvasom. Na persze…még mit nem. Miért van olyan érzésem, hogy ez el fog jutni anyához?


♥ ♥ Play by - Victoria Justice ♥ ♥

Az első gondolatom, az volt ha én nem lennék, most biztos Nina lenne az avatárod .
A második, végre jött egy másik uralkodó. Legalább mi az "elsők" avagy a két város rész koronázatlan királynői kimondottan hasonlítunk, nem csak külsőre..
Elfogadva!

Jó Játékot
-----

Megan W.