Vendég
Vendég
 | | Tárgy: Yvette Clémonce kész Csüt. Ápr. 05, 2012 4:28 am | |
|  ♥ YVETTE BETH CLÉMONCE ♥♥ ♥ 17 ♥ ♥ ♥ 1995.július 19. ♥ ♥ ♥ Manhattan - Upper East Side ♥ ♥ ♥ Little Bad Girl ♥ ♥Kis történetem 1995.július 19-én kezdődik, amikor megszülettem. A szüleim Alexander és Daphne, és van egy nővérem is, a mindig mindenben tökéletes Yvaine. Vele sosem volt olyan jó a kapcsolatom, nem is tudom igazán, hogy miért. Azt hiszem, a kölcsönös féltékenység, amit egymás iránt érzünk. De azért bevallom, szeretem én őt, csak néha nem mutatom ki. Vagy inkább néha kimutatom, ha jó kedvem van, és semmi sem tompítja le az agyamat. Nem vagyok valami jó kislány, épp az ellenkezője. Ha gazdag családból származol, és az anyád minden második évben férjhez megy, akkor valahogyan le kell vezetni a feszültséget... Ezzel általában drágalátos nővéremet találom meg, nem mindig józan állapotban, olyankor van egy kis kiabálás, hajtépést hanyagoljuk. Azért foglalkozunk a külsőnkkel, nem áldoznám fel a szép hajamat egy vita kedvéért. Elég csípős a nyelvem, nem kell ide fizikai erőfeszítés. De megint előre ugrottam... Nem voltam ám mindig ilyen, egészen 8 éves koromig kedves, aranyos, mindenkinek tetszelgős kislány voltam. De ekkor, kis késéssel beütött, hogy apu nem jön vissza. Ugyanis elhagyott bennünket, amikor 3 éves voltam, Yvaine pedig hat. Aztán megindult a lezüllésem... Visszabeszéltem a tanároknak, cigizni és inni kezdtem, majd 16 évesen jöttek a drogok is, amiket még mindig használok, bár csak bulikban, de ott sem gyakran. Leginkább akkor, amikor el akarok menekülni a való világból, és egy könnyebb helyen akarok lenni. Azt gondolná az ember, hogy ha lelép az apa, akkor maradnak a csajok, és minden király. Hát így is volt, amíg anyám be nem pasizott. Újra és újra. Kicsit kiakasztó, ha évente új "apád" van, de egy idő után megtanultam lesz@rni. Nem érdekel többé, hogy mi van a családdal. Már csak az érdekel, hogy mi van velem. Lehet, hogy önző, meg egoista dolog, de amit az ember kap, azt is adja vissza. Így hát igazi rosszkislány lettem 16 éves koromra, póthajam van, kiszőkültem. Nagyon. Pedig alapjáraton is szőke voltam, de a hidrogén színárnyalat sokkal jobban tetszik. Pandamaci sminket használok, vagyis szépen, vastagon kihúzom a szemem feketére. Élem az életem, járom Manhattan utcáit, lógok a suliból. Ez az én életem. [center] KülsőHosszú, szőke hajam van, amit mindig kiengedve hordok. Nem gyötrődöm a vasalóval vagy a csavarókkal, tudom, hogy így is jól néz ki, nem erőltetem meg magam. Amúgy sem kelnék fel hajnalok hajnalán, hogy rendbeszedjem a hajam, amikor egy fésűvel is tökéletes. Túl lusta vagyok, és szeretek aludni. Elég erős sminket használok, amit anyám helytelenít, de az engem hol érdekel? Követem a divatot, persze mindig hozzáadok valamit a saját stílusomból, ami a "depis ribanc" nevet kapta. Ha nagy leszek, lesz egy ilyen nevű kollekcióm... Ezt most eldöntöttem. Belső Háááát, mit is mondhatnék... Eléggé összetett jellem vagyok, nem az a tipikus jókislány, amilyennek látszom. Oké, haha, nem látszom annak, messziről sem. Pontosan olyan vagyok, amilyennek kinézek. Lázadó, cigiző, alkoholista (még csak kezdetleges), drogos vagyok. Utálom, ha meg akarják mondani, hogy mit tegyek. Utálom, amikor a nővérem, vagy a családom alapján beskatulyáznak. Nem vagyok olyan mint ők, értsétek már meg! Próbajáték A szobámban ücsörögtem, és bámultam magam a tükörben, fejemen a koronával. A koronával, amit az éves iskolai szépségversenyen nyertem. A hatalmas csokor, amit mellé kaptam az éjjeliszekrényemen virít, a szalag pedig a tükrömön lóg. Sosem fogom levenni! A korona is örökre a fejemen lesz, kivéve, mikor megmosom a hajam. Hirtelen kopogást hallottam, és egy gyors "Bújj be" után megláttam a tükörben a nővéremet. Azonnal felragyogott az arcom, és még szélesebbre húzódott a mosolyom. Sosem voltunk valami jóban, általában csak elmegyünk egymás mellett, de azért szeretem. És már hónapok óta nem láttam, most végre visszajött. - Yvaine! - ugrottam fel, hogy megöleljem. - Mit keresel itt? - kérdeztem vigyorogva, és kicsit féltem, hogy félreérti, de a mosolyom egyértelműen elárulja, hogy örülök neki. Tényleg nagyon régen láttam.. És egy 15 éves lánynak szüksége van a nővérére, amikor csak az anyja van itthon, és az éppen aktuális férje, vagy pasija. Kicsit kiakasztó ez egyedül... - Na, mit gondolsz? Jöttem, hogy gratuláljak neked! - felelte szintén vigyorogva, és úgy éreztem, most tökéletesedett ki a kapcsolatunk. Nos, ez elhamarkodott gondolat volt. De jelent pillanatban nagyon boldog voltam, hogy a nővérem visszajött a szökéséből miattam. Hogy gratuláljon nekem. - Köszönöm. - mondtam kissé hüppögve, és újra megöleltem. ♥ ♥ Play by - Taylor Momsen ♥ ♥ |
|
Megan Wallis
Manhattan - Upper East Side
Hozzászólások száma : 48
Points : 18
Kor : 31
Tartózkodási hely : New York - Manhattan
| | Tárgy: Re: Yvette Clémonce kész Csüt. Ápr. 05, 2012 7:35 am | |
| Hű. Királylány, királylány...
Elfogadva!
Jó Játékot!
-----
Megan W. | |
|
